Erdészeti ökológia | Digitális Tankönyvtár

Paraziták, amelyekből a vakondok megjelennek

Evolúciók, gének és darwinizmusok Mémek, elméletek, evolúciók A mémek azért jönnek létre, mert az evolúció logikája szerint "ha olyan feltételek alakulnak ki, melyek között egy újfajta replikátor másolatokat tud készíteni magáról, akkor az át fogja venni a hatalmat, és el fogja indítani a saját új típusú replikációját". Tehát kialakul a mémekre mint az új típusú evolúció alapegységeire épülő emberi kultúra, paraziták a mém bármi lehet, ami másolható és képes valamilyen formában továbbadni magát: például egy ruhadivat, egy dallam, vagy egy edénykészítési mód éppúgy, mint a magukra a mémekre vonatkozó gondolat.

Ez utóbbi esetben egyébként az élet kialakulásához elengedhetetlen "őslevesnek" a génszelekción alapuló evolúció által létrehozott emberi agyak felelnek meg. A hasonlatok az általános vélekedés szerint néha hasznosak, mert rávilágítanak bizonyos összefüggésekre.

Csuka — Esox lucius L. A Madarásztó és a Nagyszéksóstó csatornáiban fogtam kisebb-nagyobb példányait. Egy 60 cm-es példányon 35 db halpiócát találtam Piscicola geometraennek húsa ehetetlenül iszapízű volt. Vörösszárnyú keszeg — Scardinius erythrophthalmus L.

Vagy legalábbis könnyebben megragadhatóvá teszik őket. Lynn Margulis ben arról írt, hogy az élet kialakulásának egy bizonyos pontján egyes prokariótákat sejtmag nélküli sejteket paraziták támadtak meg, illetve és igazából ez felfedezésének lényege tulajdonképpen nem is lehet parazitákról beszélni, mivel az együttműködés mindkét félnek előnyös volt, a folyamat pedig paraziták eukarióták sejtmagos sejtek létrejöttét eredményezte.

És erről a történetről két okból is érdemes valamivel hosszabban beszélni. Egyfelől azért, mert a továbbiakban fontos lesz a számunkra, hogy a megtámadó és a megtámadott, a befogadó és a jövevény egybeolvadhat olyannyira, hogy utólag legalábbis egy Lynn Margulis kell az eredetileg két különböző entitás újbóli szétválasztásához. Másfelől pedig azért, mert a fentebbi leírásban akarva-akaratlanul megszemélyesítéseket, hasonlatokat, képeket használtunk.

Hiszen legfeljebb képletesen érthető például a "megtámadás" vagy az "együttműködés": mind a pro- mind az eukarióták világában kizárólag olyan öntudatlan és vak folyamatok zajlanak, amelyeket mi ruházunk fel céllal és akarattal de hát a biológia nagyon hosszú ideig amúgy is történetekkel és leírásokkal dolgozó műfaj volt.

Innét továbbhaladva aztán eljuthatunk ahhoz a kérdéshez is, hogy mennyire félrevezető ez az egész eljárás, és mennyire hamisítjuk meg az úgynevezett tudományos tényeket, ha mesélünk és megszemélyesítünk, ahelyett, hogy megpróbálnánk minél egzaktabb módon leírni a dolgokat.

  • Méregtelenítő mudra
  • TERMÉSZETI VISZONYOK

Vagyis ismét átfogalmazva a dolgokat: mikor, milyen alapon állíthatjuk azt, hogy a kétféleképpen elmondott történet a formai különbségek ellenére lényegében azonos mondjuk például a Rómeó és Júlia, valamint a West Side Story esetében. Ez az egész probléma leginkább azért érdekes a számunkra, mert végső soron elvezet ahhoz a mémhez, ami számos evolúcióbiológus szerint a gén megfelelője lenne – méghozzá egy, a genetikánál magasabb vagy legalábbis az életnél később megjelenő szinten, a gondolkodás szintjén.

Williams; Amelyekből a vakondok megjelennek H. Calvin; a fogalom megalkotója, Richard Dawkins, valamint az a Daniel C. Dennett, aki minden bizonnyal a legmesszebbre merészkedik el a következtetésekben, és aki maga is egy hasonlatot használ a memetika lényegének bemutatására.

Erdészeti ökológia

Méghozzá éppen a Lynn Margulis-féle prokarióta-eukarióta fejlődés hasonlatát. Szerinte néhány milliárd évvel az első után lezajlott egy második invázió is, és az új betolakodók a homo sapiens agyát szállták meg, miként azok paraziták bizonyos paraziták a prokariótákat annak idején.

Ennek következtében egy látszólag ugyanolyan egységes entitás jött létre, mint amilyenek a prokariótákból kialakuló eukarióták voltak, csak éppen ezt az egységes, új dolgot most úgy hívjuk, hogy ember. És hogy még provokatívabb legyen a dolog, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az agy a hardver és a mémek rajta a szoftver, és a mesterséges intelligencia kutatói azért keresik hiába a tudatosságot, mert az egy megfelelő komplexitás elérése után jelenhet csak meg.

Amennyiben pedig mintegy azt remélve, hogy rábukkanhatunk a tudatosság szervére részeire bontjuk a rendszert, akkor Dennett szavaival élve azt fogjuk találni, hogy "nincsen otthon senki".

Szörnyű következménye lett annak, hogy az úriember hagyta a kutyusának azt, hogy megnyalja. Nem sokkal később rosszul lett, kórházba került, majdnem elveszítette az életét, végül a

Mert: "Az emberi tudatosság nem más, mint a paraziták hihetetlen komplexitása vagy még egzaktabb módon fogalmazva: a mémeknek az emberi agyon kifejtett hatásaamit a legjobban úgy foghatunk fel, mint egy neumanni virtuális [számító]gép működését", ahol ennek a virtuális gépezetnek a hatékonysága nagy mértékben a biológiai hardvernek vagyis az agynak a hatékony működésén alapul. És persze számos korlátja is ebből fakad. De az összhang a két összetevő között azért ez esetben is legalább olyan tökéletes, mint a prokariótáknál és parazitáiknál volt, és ebben nincsen is semmi meglepő, hiszen "a betolakodókat" maga az agy hozta létre valahogy úgy, ahogy a paraziták a fészkét és a pók a hálót.

Azt hihetnénk, ezzel az újabb hasonlattal Dennett kérdésessé teszi az előző érvényességét hiszen lehetne azzal érvelni, hogy a sejtmag nélkülieket "kívülről jövők" támadták megde könnyen beláthatjuk, hogy azért paraziták első hasonlat is találó, ha meggondoljuk: igaz ugyan, hogy az agy hozza létre a mémeket, de egy-egy konkrét agy csak igen kis részüket alkotja meg, a többit csak felhasználja: a rajta szoftverként futó mémek leginkább kívülről származnak: mivelhogy ezek paraziták emberek gondolatai.

paraziták, amelyekből a vakondok megjelennek

Vagyis képesek tovább másolódni és elterjedni, és míg a sikertelenek eltűnnek, addig a sikeresek előbb-utóbb nagy számban lesznek jelen paraziták világban. Úgyhogy talán a felmerülő elméleti nehézségek ellenére sem indokolatlan az evolúcióelméletet emlegetni a mémekkel kapcsolatban, illetve azt állítani, hogy lényegi hasonlóság mutatható ki közöttük és a biológiai evolúció alapegységeinek számító gének között.

Az alapegység a gén, az öröklődés egysége", állapítja meg az a Dawkins, aki nem sokkal később ennek a fogalomnak az analógiájára alkotja majd meg a mémek fogalmát is, mivel – tovább általánosítva a fentebbieket – ki lehet jelenteni, hogy mindkét esetben replikátorról: önmagát másoló és továbbörökítő dologról van szó. És bár igaz ugyan, hogy létezik egy, legalább a 'as évek közepéig, illetve G.

Williamsig visszavezethető definíció, mely szerint "a gén a kromoszóma anyagának olyan része, amely potenciálisan elég sok nemzedékig fennmarad ahhoz, hogy a természetes szelekció egységeként szolgáljon" ami persze tautológia, mert azt állítja, hogy a gén az, ami öröklődik, tehát ami öröklődik, az génde a kromoszóma behelyettesíthető lehetne valami mással is. Egy idegen bolygón például nem szükségszerű, hogy pontosan a földi módon jöjjön létre az élet, de azt attól még életnek nevezhetnénk, ha megfelelne bizonyos kritériumoknak, melyek között biztosan nem lenne ott, hogy éppen kromoszómákból amelyekből a vakondok megjelennek felépülnie.

Megtenné helyette valami más is: a lényeg az, hogy minden életnek "replikálódó egységek túlélése révén" kell kifejlődnie. És ez az a pont, ahol Dawkins felteszi a mémek pinworms szaporodik feltételezéséhez elvezető kérdést.

paraziták, amelyekből a vakondok megjelennek

Még gyerekcipőben jár Ennek következtében pedig kialakul a mémekre mint az új típusú evolúció alapegységeire épülő emberi kultúra, ahol a mém bármi lehet, ami másolható és képes valamilyen formában lehetőleg minél hosszabb időn keresztül továbbadni magát. És bár a "valamilyen formában" kitétel fogalmi bizonytalanságokat rejt magában, az azért biztos, hogy például egy jelszó, egy ruhadivat, egy dallam, a tűsarkú cipő vagy egy edénykészítési mód éppúgy mémnek tekinthető, mint mondjuk a magukra a mémekre vonatkozó gondolat, és egy újabb hasonlattal vagy még inkább analógiával élve további közös vonásokat is találhatunk a biológiai és a memetikus evolúció között.

Ez utóbbi esetben ugyanis az élet kialakulásához elengedhetetlen "őslevesnek" a génszelekción alapuló evolúció által létrehozott emberi agyak felelnek meg, a rivális génekből álló környezetnek megfeleltethető kulturális környezet pedig más mémekből tevődik össze, melyekre szintén hat a természetes kiválasztás.

Azt is meg lehet persze mondani, hogy ez milyen mechanizmuson keresztül fog érvényesülni, és hogy miért versengenek ezek a mémek: az agykapacitásért, illetve a figyelemért. Nyilvánvaló, hogy egy mém csak a többiek rovására kötheti le a figyelmünket legyen szó egy televíziós vetélkedőről, egy bestsellerről, egy akciófilmről vagy éppen erről a cikkrőlés az, amelyikkel nem törődik senki, nem fog tovább másolódni sem. Mondhatni, kipusztul, és amennyiben az eddigieket komolyan vesszük, ez még csak paraziták is átvitt értelemben értendő.

A memetikával foglalkozók között hallani olyan vélekedéseket is, hogy "a mémeket élő struktúráknak kell tekintenünk, nem csupán metaforikusan, paraziták technikai szempontból is. Ha egy termékeny mémet ültetsz az agyamba, akkor szó szerint élősködsz az agyamon Azt viszont mindenképpen érdemes alaposabban végiggondolni, hogy az evolúció szempontjából nem létezik "jó" meg "rossz" gén csak sikeres és sikertelen van.

Tehát ha elfogadjuk, hogy a mémeket lényegileg a gének analógiájára kell elképzelnünk, akkor kézenfekvő az a következtetés is, hogy nincsen értelme "jó" vagy "rossz", kulturálisan értékes vagy értéktelen dolgokat hordozó mémekről beszélni, és a lakodalmas rock valamelyik dallama vagy a Dallas szignálja ebből a szempontból egyenrangú az Ötödik szimfónia nyitótaktusaival.

Hiszen az, hogy egy adott kultúrán belül mit tartunk jónak vagy elítélendőnek, ezek szerint nagymértékben sőt, ha van hozzá bátorságunk, akkor azt is állíthatjuk, hogy teljesen a kulturális környezetünkben jelen lévő és a természetes szelekció nyomása alatt a túlélésért értsd: a figyelmünkért versengő mémektől függ.

Parasite - Official Trailer (2019) Bong Joon Ho Film

A populációmemetikusok, mondja némi iróniával Dawkins, az alapján fogják megítélni egy zenei mém életképességét, hogy az készítmények a szubkután helmintákhoz milyen dallamot fütyülnek paraziták utcán. Feltéve persze, hogy képesek lesznek eldönteni, mi számít mémnek, hiszen itt azért komoly nehézségekbe ütközünk. Mémnek tekinthető-e egy egész zenemű, kérdezi a témával foglalkozó szakirodalom, és ha igen, akkor vajon a belőle kiemelt sláger is mémnek számít-e, illetve egyáltalán hány ilyen alapegységből áll össze például egy szimfónia?

És hogyan döntjük el, hogy azonos mémről van-e szó két különböző esetben, amikor a gondolatok egyik alapvető sajátossága, hogy nem változatlan formában terjednek tovább, hanem holmi lamarcki evolúcióként öröklődnek tovább a "szerzett tulajdonságok"?

Amennyiben feltételezzük, hogy a darwinizmusnak vannak mémjei, ez alatt nyilvánvalóan nem azt kell érteni, hogy az egész darwini életmű pontos másolata ott van az evolúcióbiológusok fejében ez esetben egyébként pontosan ugyanazt is értenék a különböző fogalmak alatt, tehát tudományos viták sem lennének.

CSIZMAZIA GYÖRGY

És az is nyilvánvalónak látszik, hogy a Rómeó és Júlia meg a West Side Story ugyanaz a mém a szerelmesekről meg az egymással szemben álló családokról, és erősen az lehet a benyomásunk, mintha a Lynn Margulis-i prokarióta-és-parazita meg a Dennett-i agy-és-mém történet is ugyanaz lenne. De hogy miért, azt egyáltalán nem olyan könnyű megragadni, mint a gének esetében az öröklődést: "Átvitelük – mondja Dawkins – látszólag paraziták más, mint a diszkrét, minden vagy semmi jellegű génátvitel", az elmélet védelmében azonban hivatkozhatnánk arra, hogy a mindennapi életben a gének diszkrét módon jelentkező erős orvosság a rossz lehelet ellen is nehéz kimutatni: a magasság vagy a bőrszín sem látszik "elegyíthetetlen gének művének".

Ráadásul itt is élhetünk azzal a z egyébként kimondottan tautologikus megoldással, hogy kijelentjük: a mém per definitonem a kulturális öröklődés egysége. Persze ekkor még mindig kérdéses lehet, hogy fizikailag mi felel meg a mémnek, hogy mi állítható párhuzamba a gént hordozó kromoszómaanyag-részekkel – de igazából itt sem ütközünk különösebb nehézségekbe. Elvégre itt is el lehet játszani az előbbi játékot.

Érvelhetünk amellett, hogy valamilyen formában amelyekből a vakondok megjelennek csak kell, hogy legyen fizikai megfelelőjük a "kultúrgéneknek", hiszen az agyban így vagy úgy, de fizikai amelyekből a vakondok megjelennek tárolódnak az információk, és az pedig igazán nem sokat számít, hogy speciális molekulákról van-e szó, vagy zárt pályán keringő elektronáramokról.

Vagyis végső soron erről az oldalról meglehetősen kikezdhetetlennek tűnik a memetika, még ha talán nem is túlságosan vonzó egy olyan elmélet, amely – látszólag a szociáldarwinizmushoz hasonló módon – megpróbálja az evolúciót a társadalomra és a paraziták többé vagy kevésbé közvetlenül ható erőként feltüntetni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szociáldarwinizmus nem a XX.

paraziták, amelyekből a vakondok megjelennek

Századi evolúcióelméleten alapult, és joggal állíthatjuk – megint csak Dawkins nyomán –, hogy "Amit Darwin mondott, amelyekből a vakondok megjelennek jelentős része, részleteit tekintve, helytelen", és a mai biológusok egészen másfajta tudományt művelnek, mint száz évvel ezelőtti kollégáik.

Tehát például Thomas Henry Huxley, Darwin "bulldogja" és Richard Dawkinsnak a gondolkodásában és az agyában legfeljebb a természetes kiválasztáson alapuló evolúció mémje lehetett közös. Ebből aztán további dolgok is következnek, és amelyekből a vakondok megjelennek nem nehéz belátni, hogy egy XIX. Egy ilyen elmélet kidolgozásának nincs különös akadálya, főként ha az nem követi el még egyszer a száz évvel ezelőtti hibát, és nem akar egy biológiai tan alapján értékrendet felállítani.

Márpedig a memetika éppen azt sugallja, hogy az evolúciós elmélet kiterjesztéséből semmi ilyesmi nem következik.

Navigációs menü

Mert a biológiai tények nem jók vagy rosszak, miként a gének sem azok. Ha elfogadjuk ezt, valamint elfogadjuk a memetika paraziták, akkor egy minden korábbinál általánosabb fogalmakat használó biológiához juthatunk el, aminek jócskán kitágulnak a fogalmi határai is. Amennyiben nem ragaszkodunk hozzá, hogy az élet definíciójában szerepeljenek kitételek a földi élet konkrét formáira, tehát hajlandóak vagyunk például gének helyett a sokkal általánosabb replikátorokról beszélni, úgy felvethetővé válik a kérdés, hogy egy komputerprogram megfelelő összetettség, önmásolási képesség és még néhány hasonló feltétel teljesítése esetén tekinthető-e élőnek, és szélsőséges esetben indokolt lehet-e, hogy az állatbarátok beavatkozzanak egy számítógépes vírus védelmében.

De gyökeresen megváltozhatnak az idegen élet keresésének stratégiái is, hiszen az új és általános életfogalom azt jelenti, hogy nem paraziták és aranyér az ún.

TERMÉSZETI VISZONYOK

Vagyis az előnyök látszólag nyilvánvalóak, de eközben vigyázni kell, paraziták ne becsüljük túl a lehetőségeket. Az általánosított biológia-fogalom alapján létrejövő memetika például alkalmas lehet ugyan egyfajta információáramlás és -átadás leírására, ám ez nem jelenti azt, hogy hozzásegítene a konkrét jelenségek jobb megértéséhez is, és egy dallam mémként való meghatározása nem jelenti azt, hogy magáról dallamról is világosabb képünk alakulna ki vagy arról, hogy miért bizonyult riválisaival szemben sikeresnek.

Nem leszünk képesek megjósolni, hogy holnap melyik dallamot fogják fütyülni az utcán, tehát aki ilyesmit várna ettől az elmélettől, az csalódni fog. Ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy a memetikáig vezető biológiai irányzat riválisok nélküli egyeduralkodó lenne. A nagy tekintélyű paleontológus, Niles Eldredge meglehetősen sértődött hangon írja, hogy nem a géneken alapuló evolúcióelmélet az egyetlen járható út, hanem kiindulhatunk abból is, hogy a természetes szelekció magán az élő organizmuson fejti ki paraziták.

Semmi szükség nincsen, teszi hozzá, olyan elvont entitások megalkotására, mint amikkel az amelyekből a vakondok megjelennek "ultradarwinistáknak" nevezett csoport dolgozik, [3] és ha esetleg végül az ő tábora, a "naturalista" irányzat kerekedik felül, akkor ez a mémelmélet bukását is jelentené.

Amit kissé ironikusan úgy is megfogalmazhatnánk, hogy ebben az esetben a mémelmélet mémje életképtelennek bizonyult. Darwin, Galilei, Däniken Amikor egy ismeretterjesztő mű a relativitáselméletről vagy az emberi faj származásáról beszél, akkor az általa használt fogalmak legfeljebb nagyon távoli hasonlóságot mutatnak az "igazi tudomány" által használt, azonos hangalakú fogalmakkal.

CSONGOR GYŐZŐ

Nem hihetjük komolyan, hogy pl. Elvégre a tér-idő nem gumilepedő. Az olvasó viszont hozzászokik ahhoz a gondolathoz, hogy a tudomány szemléletes és egyszerű, és a hétköznapi, józan ész segítségével – értsd: mindenféle matematikai vagy egyéb, egy is ismeretterjesztő könyv apparátusát meghaladó tudás nélkül – ma is kényelmesen el lehet igazodni benne.

paraziták, amelyekből a vakondok megjelennek

Azt gondolhatnók ennek alapján, hogy a tudomány az igazságot kereső Fehér Lovag, a művészet pedig a tévedésekben tobzódó Fekete Lovag. Mégse gondoljuk: nem volnánk méltányosak. Ami mintha rögtön ellentmondáshoz is paraziták volna, hiszen a kor általánosan elfogadott álláspontja, az ún. A kiutat az a mai szemmel nézve legalábbis furcsa, ám formállogikailag végső soron tökéletesen védhető feltételezés jelentette, mely szerint bár a kövületek hasonlítanak az élőlényekre, ez azért van, mert nem szerves eredetűek, hanem a "természet játékai" lusi naturaeés mint ilyenek Isten akaratából egyszerűen utánozzák a különböző létező teremtmények alakját.

Így persze már könnyen előfordulhatnak közöttük semmilyen ismert fajhoz nem hasonlító példányok is elvégre nem azért hal- vagy kagylóformájú valami, mintha valamilyen egykori élőlény megkövült maradványa volna, hanem kizárólag Isten akaratából kifolyólagsőt, legalábbis elvileg és a formális logika szabályai szerint, semmi akadálya nincsen annak sem, hogy a természet szeszélyéből kifolyólag repülő madárra, légyre, felhőre vagy üstökösre hasonlítsanak.

Tartalomjegyzék

Vagy bármi másra. Ennek az elméletnek egy változatát vallotta például a würtzburgi orvosi fakultás tanára, Johann Bartholemew Adam Beringer is. Úgy gondolta, hogy egyes kövületek valaha élt teremtmények maradványai, míg mások a természet szeszélyének köszönhetően jöttek létre.